BÁRSONYKA ÁLMA
Írta és rajzolta: Döbrentey Ildikó
Egy tavaszi hajnalon Bársonyka, a pihe-puha erdei nyuszilány felébredt és azt suttogta:
– Ó, be szépet álmodtam! Messzi vőlegény menyasszonya voltam! – és máris tovább aludt.
Álmában eljött érte Messzi vőlegény, Magyarország legtávolabbi sarkából. Piros lovon ült, s a kezében csengettyűs gyöngyvirágot hozott az ő kis menyasszonyának, Bársonykának.
Hosszú volt az út, Messzi vőlegény megszállt egy kastélyban éjszakára. Éjfélkor elősuhantak a kastély szellemei és azt húgatták:
– Húúú! Húúú! Add nekünk Bársonyka csengettyűs gyöngyvirágját, Messzi vőlegény!
Dehogy adta Messzi vőlegény! Inkább elővette a furulyáját, és olyan szép altatódalt fújt rajta, hogy a szellemek mind elaludtak.
Akkor előbújtak a szomorú sötét árnyak és a sírdogáló zöld sárkány. Így brühühűztek:
– Brühühű! Brühühű! Add nekünk Bársonyka csengettyűs gyöngyvirágját, Messzi vőlegény!
Nem adta Messzi vőlegény nekik sem! Inkább kapta magát, és táncolt egy olyan tüzeset, hogy attól még a szomorú sötét árnyak meg a sírdogáló zöld sárkány is megvidámodtak és táncra perdültek. Mikor kitáncolták magukat, Messzi vőlegény továbblovagolt Bársonykájához, az erdőbe.
– Bársonyka! Bársonyka! Megérkezett a vőlegényed! – zengte másnap az egész erdő.
Bársonyka boldogan ugrott Messzi vőlegény nyakába, aztán megkérdezte a kakukkot:
– Kakukk, hány vendégünk lesz a lakodalomban?
Kakukk azt válaszolta:
Ez volt ám a szép álom! És tudjátok, mi a vége? Hogy a sok vendég hajnalig mulatott a lakodalomban! Kívánok nektek is pihe-puha, mosolygós, tavaszi álmokat!