Ma van Húsvét napja és az új élet sok formában köszön ránk.
Ezt az azáleát tavaly tavasszal kaptam a névnapomra. Városi udvarunkban virított hetekig, majd nyáron magammal vittem falusi székhelyünkre. Ott is védett helyen neveltem, sok fényben, de a napsugártól megóvva, folyton figyelve, hogy teljesen ki ne száradjon.
Tanévkezdésre megint velünk volt Budapesten. A hűvös idő beköszöntével nyugalomra vonult, de már ősz végén jelezte, hogy készül valamivel: szunnyadó virágrügyek jelentek meg sok-sok hajtás végén.
Most pedig a tavasz ugyan nagyon kéreti magát, de az én azáleám nem késlekedik és éppen nagyhétre ajándékozott meg kipattanó bimbóival! És mi lesz még ebből jó tíz nap múlva!
Itt a tavasz, és itt az új élet – nem csupán a természet, de mindannyiunk számára is!