MESETÁR

miaszösz meseíró pályázat 2017. – KALAMAJKA VILÁGGÁ MEGY

Boldog Daniella, a felnőtt kategória különdíjasa

KALAMAJKA VILÁGGÁ MEGY

És akkor egy nagy fa mögül előbújt Miaszöszróka, Kalamajka. Csíkos harisnyáját megigazította a lábán, és úgy osont egykori lakhelye, az erdőszéli rókalyuk felé. Szerencsére senki se látta meg a sötétben. Kalamajka kuncogott magában, amikor halkan lenyomta otthona kilincsét. A hosszú úttól nagyon elfáradt, azonnal szeretett ágyába ugrott, ami erre hangosan feljajdult.

– Hrrr… Jaaaj! Miaú!

– Hűha, miaszösz? – kiáltott fel ijedten Kalamajka, mire a szürke-narancssárga csíkos takaró alól Pitypang, a Miaszöszcica bújt elő, s hitetlenkedve dörgölte a szemét. – Te vagy az, Kalamajka? Jól látok vagy még álmodom?

A rókafi látta, hogy most bizony nyakon csípték, s nem szabadul, színt kell vallania.

– Szia, Pitypang! – köszöntötte régi barátját. – Hát persze, hogy én vagyok. Visszajöttem. De te mit keresel az ágyamban?

Pitypang, a cicalány erre lesütötte szemét és úgy válaszolt: Nagyon hiányoztál, miután elmentél tőlünk, gondoltam, néhány napot a házadban töltök, hogy ne szomorkodjam.

Megölelték egymást és Pitypang leült az ágy szélére, majd megkérte barátját, Kalamajka rókát, hogy mesélje el töviről hegyire, miként tért vissza a Gyermekbirodalomból Miaszöszföldre.

– Tudod, Pitypang, – kezdte Kalamajka. – mikor kijártam a Miaszösziskolát, és Cappuccino tanár nénitől megkaptam a bizonyítványom, hogy most már én is kiskedvenccé válhatok, nem gondoltam, hogy ennyire vissza fogok vágyni ide. – A Miaszöszróka nagyot sóhajtott és csak azután folytatta. – Minden Miaszösz arra vár picike korától fogva, hogy megkapja a bizonyítványát, és másnap egy gyerekszobában ébredhessen valakinek a kedvenc játékaként. De amikor felébredtem a Gyermekbirodalom egyik szobájában, rögtön láttam, hogy az nem nekem való hely: egy ovis kislány felkapott, ide-oda lóbált, aztán ledobott a földre…

– Brrr, miaú! Csak úgy ledobott? – Pitypang macskabajsza hegyéig elpirult. Ha valaki felmérgesítette, mindig azonnal elöntötte  a pír puha cicapofiját.

– Bizony! – folytatta Kalamajka, a csíkos harisnyás rókafi a történetét. – Én meg csak feküdtem ott a földön, vártam egész délután, hogy újra felvegyen, de Panka rám se hederített.

– Ki az a Panka? – kérdezte érdeklődve Pitypang cica, s közben virágos szoknyáját igazgatta puha térdén.

– A gazdámat, azt az ovis kislányt hívja így mindenki. – mondta türelmetlenül Kalamajka. –No és képzeld: egyszer még rám is lépett, amikor a földön feküdtem, ráadásul épp PankaAnyuka kopogós cipője volt a lábán. Nagyon fájt. Aztán PankaAnyuka megsajnálhatott, mert felvett a gyerekszoba szőnyegéről, és egy nagyon izgalmas helyre ültetett: a babaház mellé a polcra.

– Mi az a babaház? – kérdezett újra Pitypang.

– Jaj, hát te semmit se tudsz, Pitypang? – csóválta fejét a rókakölyök. – Nem is ház, inkább egy icipici cukrászda… Pankáé az is. Egy fa alatt találta, ami karácsonykor hirtelen a szoba közepére nőtt tavaly. Pici kis asztalkák vannak benne játékfagyival és játéksütivel. Nagyon tetszett nekem, épp arra gondoltam, hogy milyen vicces lenne, ha ráijesztenék a cukrászdában üldögélő picike játéknyuszikra.

Kalamajka ekkor ijesztően felemelte a magasba a mancsát, hogy Pitypang lássa, milyen ijesztő is tud lenni, aztán így folytatta: Mielőtt mókázni kezdhettem volna, Panna egy sámlira állt és lerántott a polcról. Éjszakánként meg mindig úgy szorított magához, hogy én egy szemhunyásnyit se tudtam aludni. Tudod, ő fél a sötétben és valamiért azt hiszi, hogy én meg tudom védeni az ágya alatt lakó szörnyektől, pedig azoktól én is félek. PankaApuka azt szokta mondani jó éjt puszi után nekünk, hogy szörnyek márpedig nincsenek, de mi nem hiszünk neki.

– Szegény Kalamajka! – kiáltotta a cicalány, és most már igazán sajnálni kezdte a rókát. – Jól tetted, hogy visszajöttél. Ez a Panka igazán rossz kislány lehet!

Kalamajka ekkor kellemetlenül kezdte érezni magát, fájt neki, hogy Pankát valaki rossz gyereknek titulálja.

– Nem rossz ő, csak kicsi még. – mondta gyorsan a rókafi. – Sok mindent elront véletlenül vagy leejt dolgokat, és ha a szüleinek nincs ideje játszani vele, akkor mérges meg nagyon szomorú is. Olyankor azt mondja nekem: Gyere, Picikeróka, leszel a barátom?

– Ki az a Picikeróka? – vetette közbe Pitypang.

– Hát én! – vágta rá Kalamajka elmosolyodva. – Panka így hív.

– Nahát! – szörnyedt el erre a cicalány. – Még a neved is elvette?

– Nem vette el! – pattant fel mérgesen Kalamajka az ágyról, majd visszaült, és úgy magyarázta. – Nem tudtam elmondani a nevem. A gyerekek nem hallják, amit a Miaszöszök mondanak. Egyszer elénekeltem neki egy dalt, amit még a Miaszöszoviban tanultunk. Szomorú volt, mert véletlenül kiborított az asztalra egy pohár kakaót. A szülei mérgesek lettek és kiabáltak, aztán puszilgatták és vigasztalták. Én nem értem, miért olyan nagy baj, hogy néha kiborul egy kis kakaó. Akkor énekeltem neki, de szerintem nem hallotta.

Pitypangnak nagy könnycseppek gördültek végig a cicapofiján: Velem még soha nem kiabált senki. Micsoda gonosz ez a PankaAnyuka meg PankaApuka!

– Á, nem gonoszak! – vágott közbe Kalamajka. – Csak nagyon sok a dolguk. És PankaAnyukának hatalmasra nőtt a pocakja mostanában. Beszélni is szoktak hozzá, mármint a pocakjához, Panka néha még puszit is ad rá.

Ekkor Pitypang, a cicalány, felugrott az ágyról, a csípőjére tett mancsokkal kérdezte barátját: Figyelj Kalamajka, tényleg rosszul érezted ott magad?

– Nem is tudom. – sóhajtott nagyot a róka. – Mérges lettem Pankára. Egyik nap biciklizett az udvaron, beleültetett a kis piros kosárba, amit PankaApuka szerelt a bicikli elejére, aztán egyszer csak beszaladt a házba, engem meg kinn felejtett az esőben. – Kalamajka felállt és körbe forogva mutogatta a harisnyás lábát a cicalánynak. – Elázott a szép csíkos harisnyám, hiába várakoztam, mindenki megfeledkezett rólam. Akkor elhatároztam, hogy világgá megyek. Csak sajnos olyan nagy a világ, nem tudtam, merre induljak, úgyhogy inkább visszajöttem ide.

Az ég ekkor világosodni kezdett, új nap virradt Miaszöszföldre. Pitypang, a cicalány pedig így szólt barátjához, a rókafihoz: Kalamajka, én azt hiszem, te szereted Pankát, és nagyon hiányzik neked, biztosan te is nagyon hiányzol Pankának. Vissza kellene menned hozzá.

A róka bólintott és megölelte a virágos szoknyás cicalányt, elbúcsúztak egymástól. Mielőtt a Kalamajka eltűnt volna az erdő mélyén, Pitypang utána kiabált: Talán egyszer még találkozunk!

A nap még jó néhányszor felkelt, és lement Miaszöszföld felett, mire Pitypang, a Miaszöszcica, a bizonyítványát szorongatva alhatott el a rókalyukban a csíkos takaró alatt. Mikor másnap kinyitotta a szemét, egy kis szuszogó baba mellett ébredt, aki a pocakján aludt, kis kezei erősen markolták a Miaszöszcica egyik lábát. Ahogy Pitypang körülkémlelt a szobában, hirtelen egy nagyobbacska kislánnyal találta szemben magát, aki épp egy fodros szoknyába bujtatott játékállatot próbált átgyömöszölni a babaágy rácsain keresztül, közben pedig így szólt: Menj, Picikeróka, most vigyázz a testvérkémre, szerintem ő is fél a sötétben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


7 − kettő =