Rátkai Julcsi (10 éves), a felsős kategória fődíjas meséje
ARANYLÓ ÉS A TÜNDÉR
És akkor előbújt a lovak közül egy Miaszösz tündér és azt mondta:
– Megátkozlak Aranyló, mert csúnyán bántál egy idős, kövérkés ló társaddal. Legyen a tested torz! Változzon a farkad kígyóvá, a fejed nyúllá és csak a tested maradjon ló, de az is jó kövér, lelógó hasú. A neved pedig legyen Kinyúló!
Ebben a pillanatban a díszes paripa egy hájas lóvá változott.
– Ne tedd ezt velem! – könyörgött a paripa, de a tündér könyörtelen volt. – Mit tegyek, hogy visszaváltoztass?
– Hogy újra Aranyló lehess, el kell hagynod szülőföldedet, Lországot és eljutnod az én birodalmamba, Miaszösz országba. Útközben találkozni fogsz több társammal, akik segítenek megtalálni az odavezető utat. Ez egy aranyporos út lesz.
Így hát elindult Kinyúló. Először egy borzzal találkozott. Ő ugyan nem tudott neki segíteni, de azt tanácsolta, próbálja megtalálni a majmot. Ügetett, ügetett, hiszen a nagy hasa miatt vágtatni már nem tudott, azt is egyre lassabban, mert kinyúló végtagjai nehezítették a mozgását. Nagy sokára rátalált a majomra. Ám ő sem tudott Kinyúlónak segíteni és azt tanácsolta, próbálja megtalálni cica mamát. Szegény Kinyúló, három nap három éjjel ment, már csak vonszolni tudta lomha testét, mire végül rálelt cica mamára. Cica mama azt válaszolta, csak akkor juttatja el Miaszösz országba, ha tényleg megváltozik: tisztelettudó és kedves lesz. Bajsza alatt elmormolt egy varázsigét: „Ábelesz kóbelesz miaszössszzz abrakadabra, kerülj Miaszösz országba!”
Ebben a pillanatban Kinyúló egy csodálatos réten találta magát, melyet dús aranyfű borított, amerre csak éles ló szemei elláttak. A hatalmas tisztáson megbújva egyszer csak meglátott egy kígyót, aki kedvenc rovarjait vitte a szájában. Odament, de majdnem rátaposott. Sssszzzzzzz! Hallott hirtelen egy mérges hangot. A kígyó körbetekerte magát a ló lábán, már majdnem belemart, de Kinyúló minden bátorságát és erejét összeszedve kitépte magát és futásnak eredt. Lóhalálában futott, ügetett, míg egyszerre találkozott egy idegen lóval. Sóvárogva nézte és azokra az időkre gondolt, amikor még ő is igazi ló volt, nem ilyen kígyó-nyúl-ló torzszülött. Pedig ez a ló sem volt olyan paripa, mint ő hajdanán. Jócskán eljárt már fölötte az idő, sörénye őszült és csak lassan tudott lépkedni. Amikor közelebb léptek egymáshoz, akkor vette észre Kinyúló, hogy a másik ló az ő nagymamája, az édes „Nagyika”, valódi nevén Táltos. Rettentően megörültek egymásnak, patáikkal hosszan ölelték egymást. Kiderült, hogy Nagyika Miaszösz ország lakója már jó ideje, csak erről a kis unokája, Kinyúló mit sem sejtett. Nagyika azt ajánlotta, elvezeti unokáját azokhoz a Miaszösz lakókhoz, egy kígyóhoz és egy nyúlhoz, akikké változott, mert csak ők tudnak igazán segíteni Kinyúlónak újra Aranyló lenni.
Kinyúló elköszönt nagymamájától és tovább haladt az aranyporos úton. Hosszú napokon és éjszakákon át ment, baktatott, mígnem végül ismét egy csodálatos tisztáson találta magát. Rögtön felismerte, hogy ez az a rét, amiről Miaszösz ország tündére mesélt, amikor elmondta a varázsigéjét. Mivel nagyon megéhezett a hosszú út alatt, enni kezdte a smaragdzöld füvet és lássatok csodát, ezen a tisztáson varázsfű nőtt! Kinyúló olyan erőre kapott az evéstől, hogy egy szempillantás alatt elemelkedett a földtől és repült, repült, erdőkön és réteken át, míg varázsereje elvitte egészen egy istállóig. Az istálló bejáratánál egy kígyó tekergett, felismerte, hogy ő a benne lévő kígyó hasonmása.
– Kedves kígyó, ugye nem bántasz? – habogott félve Kinyúló.
– Nem, én nem olyan bőrből vagyok! – És beengedte az istállóba a lovat.
Kinyúló óvatosan kinyitotta az istálló ajtaját, mit lát és mit nem, a lovak között megpillantott egy nyulat. Nagyon elcsodálkozott, de ugyanebben a pillanatban ráeszmélt, hogy nyúl fejét ettől az állattól kapta. De ez még semmi nem volt ahhoz a csodához képest, amikor megszólította egy díszes paripa, aki nagyon hasonlított rá.
– Drága vándorló, mi járatban vagy errefelé? – kérdezte tőle.
Kinyúló mesélt neki mindenről: Lországról, díszes paripa gyermekkoráról. Majd arról a napról, amikor igazságtalanul bánt egyik ló társával, ezért megátkozta egy Miaszösz tündér, aki átváltoztatta kígyófarkú, nyúlképű lóvá. Mesélt a tündér varázsigéjéről, és hogy visszaváltozzon, minden állatot meg kell találnia, aki most benne él. Magyarázott cica mamáról, a mérgeskígyóról, a nagymamájáról. Ahogy így áradt belőle a szó, az idegen paripának könnybe lábadt a szeme. Felismerte, hogy Kinyúló nem más, mint az ő egyetlen ló fia!
– Édes kis csikóm, csakhogy megtaláltalak! Azt hittem, már soha többé nem látjuk egymást! – monda „Mamiló”, mert így nevezte régen a fia.
Volt nagy öröm és boldogság, áradt belőlük a szó, mindent tudni akartak onnantól fogva, hogy elszakadtak egymástól.
Aztán hirtelen hatalmas fény gyúlt, a homok örvényleni, a szél süvíteni kezdett…..és Kinyúló egyszerre visszaváltozott Aranylóvá!
Mindenki nyerített az örömtől, hosszan ölelték egymást.
És hogy ezután mi történt? Azt majd egy következő mesében mondom el.
VÉGE