Sokan értékelik, elismerik az igényes, alapos kézművesek munkáját. Mások pedig csodálkoznak, hümmögve mormognak: ugyan, mi kerül ezen ennyibe?
Lássuk csak, mi is? Mutatok egy kis részletet a mai délelőttömről: apró babáimat úgy készítem, hogy egy kis csipkebugyogó villanjon elő a lábuk száránál. Ma ezen a mozzanaton is dolgoztam. Először a csipkéket kiszabom, bevarrom, szétvagdosom, felhúzom a már kész lábikókra és arra is rögzítem, majd az így elkészült lábakat elrendezem a kész testben, rögzítem gombostűvel, végül bevarrom (ez csak kb. az első ötven figura után megy az embernek VISZONYLAG hibátlanul). Semmiség, MINDÖSSZE 10 perc babánként az egész. Ha nem számítom azt, amikor elméláztam és rossz színkombinációt hoztam össze. Ezt természetesen kibontom. Az 1 mm-es öltéseket… nagy türelemmel és körültekintéssel. Majd ÚJRA. Ezt feltétlenül beleszámítom majd az eladási árba. Vagy hová is? Az örök tanulási pénzbe, mondjuk.
És ez csak egy kis részfolyamat, amikor a MÁR KÉSZ darabokat kezdem összeilleszteni. A legvégén is csak pár pillanat összeválogatni, kivágni, felvarrni a díszeket. És ugyebár sok kicsi sokra megy…
Szeretettel, örömmel készítem a Miaszöszöket és részben azért éri meg az egész, mert a visszajelzésekből tudom, hogy ezt sokan észreveszitek. Köszönöm Nektek!