Talán mesebeli nevem az oka, hogy meseországban 7 mesebeli váram van. Minden váramban lakik valami. Kilenc évesen írtam az első versemet, azóta pedig már négy kötet boldog tulajdonosa vagyok. Rengeteg mese és vers lapul a fiókomban, de felnőtteknek is írok, főként szonetteket és recenziókat (könyvekről kritikákat). Hét mesebeli váram egyik legmagasabb tornyában néhai anyai dédapám lakik, aki európai hírű ősrégész volt, akiről Pécs környékén még egy gyönyörű tavat is elneveztek, s akit nagyon szerettem volna még életében megismerni. Nagy rajongója és tisztelője vagyok a macskáknak. Több cicát is mentettem az elmúlt években, akiket sikerült gazdisítani is. Mesebeli várkonyhámban vendégeim és barátaim számára folyvást készül a krumplifőzelék és a bableves abból a babérkoszorúból, amelyet néhány éve az Aquincumi költőversenyen bronz szalaggal ékesítve vehettem át. Kisfiam hívására – aki azóta már kamasszá cseperedett – születtek meg mesehőseim, Csiperi és Susulyka, akiknek történetei több mesekönyvet is megtöltenek majd. Bár meséket is írok, szívem mélyén igazából mégis költőnek érzem magam.
