BLOG

Fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Tehát van nekünk egy nagyvárosi meg egy falusi bázisunk. A falu gyönyörű és lelkesen szeretjük. A városi… hát, az meg praktikus!

Itt a nyár, itt a három gyerek, sokszor nincs itt apa, aki a városban keresi nekünk a kenyeret. Szép az élet falun, és különösen is szép, ha az ember házától 5 percre, a sportpályán, szinte egész nyáron a legszuperebb focitábor működik! Kiváló pedagógusokkal, rengeteg típusú mozgási lehetőséggel, mindig sok újdonsággal, folyamatos jókedvvel. Fiúk mellett vagány lányoknak is remek. Idén már tavasszal jeleztem a táborvezetőnek, hogy sajnos nem tudunk csatlakozni hozzájuk ezen a nyáron, mert nagyon sok egyéb programunk lett és egy tudatos anya – ugyebár –  időt biztosít a gyerekeknek egy kis itthoni molyolásra is. Hát, ehhez képest az első tábori turnus induló napján beléjük botlottunk, beszippantotta őket a hangulat és azóta is alig tudom hazavakarászni a két nagyobb porontyot. Egyéb programok miatt egy-egy hét kihagyással újra meg újra mennek.

Ma jött el a nagy nap, amikor már a legkisebb, 3,5 éves, majdnem óvodásunk is csatlakozott fél napra a táborozókhoz. Megölelt, megpuszilt, aztán kézen fogta a nővérét és hatalmas büszkeséggel (meg némi kendőzött bizonytalansággal) elballagott a sportpályára Zsiga bácsiékhoz.

Felszabadult egy délelőttöm! Több végrehajtásra váró tervem is volt, de úgy döntöttem, első helyre kerül a testmozgás. Na jó, pillanatok alatt másodikra, majd harmadikra szorult, de ma friss a levegő, még 10-kor is el lehetett indulni egy fél órás futásra Rizi kutyával. Szívem szerint heti háromszor mennék, de az utóbbi időkben nehezen jön össze és az elmúlt kánikulai héten már csak egyszer jutottam el. Most viszont ez is megvolt, jólesett!

Már a hűs zuhany alatt jutott eszembe, milyen jót fognak rajtam nevetni a táborvezetők, hogy szabad délelőttömön futni mentem. Hiszen szinte minden délutánt velük töltök, ott aztán futhatok kedvemre a pályán! És éppen itt rejtőzik a lényeg: a privát időmben a magam tempójában futok – illetve varrok, olvasok, ások, kapálok, szerelek stb. Kimondhatatlanul felszabadító érzés egy családi nyár közepén – akár egyetlen órára is – kizárólag az általam megszabott keretek között létezni! Tehát futottam. Ahogy és amennyit szerettem volna. És ma délután készségesebben pattanok majd oda, ahová vezényelnek – Anyaaa, nézd, gyere, tegyél fel, vegyél le, ezt hozd te, rúgj nekem kapura, gyere be a trambulinba….

Szóval ez van: anyáknak nagyon kellenek a saját elfoglaltságok, még ha csupán a nap egy töredékének idejére is!!! Számomra efféle a Miaszösz, amely persze már sokkal több, mint kellemesen kikapcsoló hobbi. A határidők és a magam által megszabott ütemtervek között is tudok örülni annak, hogy ez a munka kikapcsol a háztartásból és a mindennapi teendők mókuskerekéből. Bátorítok minden kismamát és kispapát: találjatok elfoglaltságot – munkát, hobbit, mindenekelőtt mozgást, no persze – a család és a háztartás mellé! Nagyon megterhelő időnként, de nagyon megéri!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


3 × 4 =