A Margitszigeten kezdtük kora reggel a napot, középső leánykámat vittem úszótáborba. Szereti, lételeme a mozgás, ráadásul már barátot is talált, így jókedvűen búcsúztunk el. Ha már itt voltunk, Rizi kutyával futottunk egyet a még nem elviselhetetlen melegben a szellős Duna parton. Hazaérve kutya kidőlt, én pedig hálát adtam, hogy csak megnyitom a csapot és tiszta víz zubog belőle pohárba-fejre egyaránt! Milyen csodás dolog ez, nagyon remélem, hogy az unokáim korában is majd lesz valahonnan friss víz! Mindenesetre igyekszünk megtenni, amit tehetünk, hogy ne álljak majd szégyenkezve előttük, ha megérem azt a kort.
Kimozogva, felfrissülve pedig mi mást varrhattam volna? Hirtelen kérésnek eleget téve egy félretett, félkész békát fejeztem be! Itt is van az én Rencém, Lencse békalány titkos imádója: kvakk-kvakk-placcs!
…és mindezek után estére még az üdítő eső is megérkezett!