Papp Villő (9 éves) – az alsós kategória egyik különdíjasa
SZERENCSÉS BALKANYAR
És akkor előbújt Nóz a műhelyéből és ujjongva felkiáltott a társaihoz:
– Kész az űrhajónk!
Bármilyen meglepő mondat ez egy koalától, ezen senki sem csodálkozik, aki egy kicsit is
ismeri Nózt. Espresso, Kalamajka és Mosóbajnok sem vonta fel a szemöldékét. Már
rengeteg meleg nyári éjszakát töltöttek a Barátság erdő lakói a csillagos eget bámulva és azt
tervezték, hogy egyszer ők is olyan magasról nézhessenek le a Földre, mint az égitestek.
Most végre eljött a pillanat az indulásra.
– Mikor indulunk? – kérdezte aggódva Mosóbajnok. – Indulás előtt még fel kell mosnom
a padlót. Nem vihetünk szemetet az űrbe!
– Jaj, Mosóbajnok, már megint?! – sóhajtott fel Espresso. – Két órával ezelőtt is
felmostad már egyszer.
– Ne veszekedjetek, mert szorít minket az idő! – szólt közbe Kalamajka.
– Mindenki szálljon fel azonnal! – vetett véget a vitának Nóz.
A kilövés után nem sokkal már az égbolton száguldott az űrhajó.
– Irány a Nagy Medve, kormányos! – adta ki az utasítást Nóz, a kapitány.
– Igenis! Félfordulat jobbra! – felelt Espresso. – … álljunk meg egy szóra! Nem tudom
jobbra fordítani az űrhajót.
– Én megmondtam … Biztos, porszem került a gépezetbe! – kiáltott fel Mosóbajnok.
Espresso nem tétlenkedett, sebtiben lement a gépházba Kalamajka főgépésszel és együtt
vizsgálták át a berendezéseket. Espresso hamarosan meg is találta a hiba forrását, de csak
még komorabb lett tőle az arca.
– Kalamajka, nem hiányzik a csavarhúzód? – kérdezte vészjóslón a főgépészt.
– Nem hiszem, idetettem a bal zse … – csuklott el Kalamajka hangja, mert már tudta,
hogy megint bajt csinált. – Megtaláltad? – kérdezte félénken.
– Sajnos igen, itt maradt ebben a vezetékben. De ha kihúzom, akkor kiszökik a
maradék szuflagáz és végképp irányíthatlanná válik az űrhajónk!
Visszamentek a többiekhez és beszámoltak Nóz kapitánynak a történtekről. Nóz
ellenőrizte a szuflanyomást az irányítópulton és a fejét csóválva azt mormogta:
– Ezek szerint már csak egyetlen balkanyarra elegendő a szuflánk.
Mindhárman a csillagtérkép fölé meredtek és keresték a legközelebbi balra eső bolygót.
Kalamajka már szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor Mosóbajnok gyorsan ledörzsölte
azt a pontot, amit Kalamajka bolygónak nézett a térképen. Utána idegességében még a
padlót is felmosta. Szerencsére Espresso épp ekkor nézett ki a kabin ablakán és meglátott
egy szürkésrózsaszín foltot.
– Nézzétek! – kiáltott fel. – Kalamajka, most igazad volt!
Parancsra sem várva azonnal balra fordította az űrhajót. Mindenki visszaült a székébe,
becsatolták az öveiket és várták a becsapódást… Ami csak nem akart bekövetkezni.
Ehelyett sűrű, füstszerű porfelhő kavargott az űrhajó körül. Szegény Mosóbajnokot már a
sírás kerülgette, hogy mennyi időbe fog telni, mire ezt mind lemossa.
Ahogy elült a por, kiléptek a kabin ajtaján. Odakint már apró kis lények fürkészték a
látogatókat. Lassan óvatosan bújtak elő a furcsa rózsaszín porból. Mindegyik más-más
színű volt, az egyik bronz, a másik hupikék de volt púder vörös is.
– Tudnátok nekünk segíteni? – törte meg a csendet Nóz.
Válasz helyett csak riadt tekintetek meredtek rájuk.
– Azt megtudhatjuk, hogy hol vagyunk, és ti kik vagytok?
– Persze, ez itt Púderbolygó, és mi púderkák vagyunk. – válaszolt végül a legbátrabb.
Ekkor Espresso észrevett egy szerkentyűt a domb mögött. Gyorsan rákérdezett:
– És ezt ti építettétek? – de most is hosszú csend következett.
– Nem, Tízezermester építette nekünk.
– Nagy szükségünk lenne az ő segítségére. Hol találjuk őt? – folytatta a faggatózást
Kalamajka.
– Arrafelé – mutatott a távolba egy másik – a nagy hegyen túl.
– Köszönjük szépen az útbaigazítást! Nekünk most indulnunk kell. – búcsúztak el
újdonsült ismerőseiktől.
Kivették a légdeszkáikat az űrhajóból és nekivágtak az ismeretlennek. Hosszú volt az út
de a légdeszkákkal hamar odaértek. Ott azonban nem láttak senkit. Hirtelen egy hang
szólalt meg a föld alól:
– Kik vagytok és mi járatban? – szólt Tízezermester.
– Mi négy jó barát, és azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk Öntől, mert elromlott az
űrhajónk. – válaszolt Nóz.
– Nagyon elfoglalt vagyok, de ilyet még nem láttam, szóval megnézem nektek, mit
tehetek.
Visszamentek az űrhajóhoz és bemásztak a gépterembe. Tízezermester megnézte a
lyukas csövet és megszólalt:
– Ide nem kell más csak ragtapacs és púdergáz!
Nagy kő esett le mindannyiuk de főleg Kalamajka szívéről, csak úgy koppant. Espresso
sietve nagy zsákokba lapátolta a púderkák terményét, a púdergázt és utána betömte a
szuflatartályokba. Kalamajka Tízezermesternek segített. A biztonság kedvéért Nóz figyelte,
mit csinálnak. Amíg ők bent bütyköltek, Mosóbajnok gyorsan körbetörölgette köpenye
szélével az űrhajó külsejét.
– Kész az űrhajónk! – kiáltottak fel a barátok a munka végeztével.
Elbúcsúztak a púderkáktól és Tízezermestertől, és továbbindultak útjukon immár ép
űrhajóval.