Takács Viktória
MICIKE RUHÁJA
És akkor előbújt a fák közül a Miaszösz kisegér. Koala mama, mint mindig, most is örömmel
üdvözölte:
– Szervusz Micike! Hallom, hogy énekelni fogsz az erdei mulatságon! Mi is meghallgatunk ám!
Igaz gyerekek?
A két rosszcsont koalagyerek, Manna és Minna szaporán bólogattak, miközben lelkesen
falatozták a világ legfinomabb lekváros kalácsát. Ilyet csak Mama tud készíteni.
– Drága Koala mama! Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, de szépen kérlek, varrj nekem egy
ruhát a mulatságra! Csak ez a régi, kopott szoknyácskám van. Ebben nem állhatok színpadra.
Koala mama gondolkozott. Valóban nem volt ideje a gyerekek mellett, akiket egy percre sem
hagyhatott egyedül, mert Manna és Minna mindig valami haszontalanságon törte a fejét.
Hogyan is vállalhatna el egy ilyen nagy feladatot? Ellenben azt is tudta, hogy az erdőben
senki más nem tudná megvarrni azt a ruhácskát, amire a kisegér vágyik. Pedig Micinek nagy
álma válik valóra a fellépéssel. Erre nem lehet nemet mondani.
– Rendben, Mici, megvarrom a ruhádat. A mulatságig még van egy hét. Jövő szombatra
elkészülök akkor is, ha csak éjszaka dolgozhatok.
Mici örömében Koala mama nyakába ugrott és hosszasan ölelte. Megbeszélték, hogy milyen
ruhát szeretne, méretet vettek és kiválasztották a legszebb anyagot a ládából. Micit
elöntötte a boldogság, mert már előre látta magát a színpadon a meleg fényű lampionok
alatt. Mielőtt elbúcsúzott, játszott még az ikrekkel, de sietnie kellett, mert otthon sok házi
feladat várta és gyakorolnia is kellett a fellépésre.
A Mama már aznap éjszaka szeretett volna nekilátni a munkának, de az ikreket nehéz volt
ágyba dugni. Pont annyira voltak élénkek, amennyire a Mama fáradt volt. Mire Manna és
Minna elaludt, Koala mamát is elnyomta az álom.
Másnap sikerült elkészíteni a ruha tervét, de ennél tovább megint nem jutott a munkában.
Hiába, a háztartás, a bevásárlás és a két kisgyerek minden erejét elvette. Már csak öt éjszaka
volt hátra.
Hétfő éjjel Manna csúnyán köhögött, éjfélre belázasodott. A Mama egész éjjel ápolta,
másnap is ágyban tartotta a kicsit és Minna sem volt jó bőrben. Hársfa teát főzött jó sok
mézzel, azzal gyógyította az ikreket. Kedd éjjel még mindig az ágyuk mellett őrködött, de már
ő is alhatott egy keveset.
Szerdán izgatottan ébredt. Mi lesz így Micike ruhájával? Koala mama kezdett pánikba esni.
Nem hagyhatja cserben a kisegeret! Elhatározta, hogy aznap jól elfárasztja az ikreket.
Mannával és Minnával egész délután fogócskáztak a tisztáson. Amikor megunták, előkerült a
labda, azt kergették. A vacsoránál már leragadt a kis koalák szeme. A mama elégedetten
takargatta be a mélyen alvó gyerekeket és már vette is elő a gyönyörű anyagot. Kiterítette a
tisztára súrolt asztalra és szabni kezdett. Bár az egérkének pici ruha kellett, ez nem jelentette
azt, hogy kevesebb volt vele a munka. Koala mama azt akarta, hogy Micikének ne csak a
hangja legyen varázslatos szombat este, hanem a ruhája is. Hajnalra elfáradt és lehajtott
fejjel elaludt a székén. Reggel a gyerekek ébresztették. A következő éjjel egészen reggelig
dolgozott. A felkelő nap sugarainál öltötte rá az utolsó selyemszalagot és elégedetten
nézegette az elkészült alkotást. Micike mégiscsak tudta, hogy kire kell bízni a munkát.
Péntek volt. Másnap reggelre várta Micit a ruháért. Megkönnyebbülten játszott a
gyerekekkel és dalolva mentek a piacra, hogy friss spenótleveleket vegyenek az ebédhez.
Amíg főzött, a gyerekek építőkockáztak a szőnyegen.
– Mama, mikor lesz az erdei mulatság? – kérdezte Minna.
– Holnap egész nap mulatság lesz, kicsim.
– Kaphatunk majd vattacukrot? – kérdezte Manna, akinek az édesség volt a gyengéje.
– Egy feltétellel kaphattok – fordult feléjük a mamájuk. – Ha ma megeszitek a spenótot.
Gondolhatjátok, hogy milyen arcot vágott erre Manna és Minna! A vattacukor csodás, de a
spenót nem a kedvencük.
Az ebédlőasztalnál megcsappant a lelkesedés. A két lurkó csak turkálta a főzeléket.
– Ejnye gyerekek! Minden koala szereti a spenótot! Nézzétek, milyen csodás zöld színe van!
Tele van élettel! – noszogatta őket a Mama.
Ekkor csöngetett a postás. Koala mama csak pár percig beszélgetett vele, de mire visszajött, a konyhában kitört a háború. Az ikrek kacagva dobálták egymást a spenóttal, a mama pedig kővé dermedt. Nem érdekelte a fal, a szőnyeg, a csillár, csak egyetlen pontot bámult meredten: Micike ruháját a varrógépen. A gyerekek abbahagyták a csatát és vártak, hogy mi lesz. A kiabálás elmaradt, helyette folyni kezdtek Koala mama könnyei és ez sokkal rosszabb volt.
– Ne haragudj mama! Bocsáss meg! Úgy sajnáljuk! Ne haragudj! – kérlelték az ikrek, de ekkor
mama már sírt és a ruhán landolt spenótot próbálta letörölgetni. Nem szólt semmit, csak
kézen fogta a két kölyköt, elvonszolta őket a folyóhoz és a hűvös vízben mosni kezdte a ruhát. Minna és Manna pisszenni sem mert. Ilyen csöndben talán még sosem
voltak. Érezték, hogy itt bizony nagy a baj. A folt nem akart kijönni a sok dörzsölés ellenére
sem, de ekkor a mamának hirtelen eszébe jutott valami.
– Mosóbajnok Mosómedve, segíts rajtam! – kiáltotta olyan hangosan, hogy maga is
meglepődött. Kisvártatva, süvítő hang kíséretében a patakparton termett a szuperhős
Mosómedve.
– Egyet se aggódj, Koala mama! Mindjárt olyan lesz, mint újkorában! – azzal mosni kezdte a
ruhácskát, de olyan sebesen, hogy olyat még szem nem látott. Az ikrek tátott szájjal
bámulták.
– Tádáááám – nyújtotta át a makulátlanul tiszta ruhát a Mosóbajnok. Már csak meg kell
szárítanotok! – kacsintott a gyerekekre.
A ruhácska másnap reggelre éppen megszáradt. Amikor Mici belépett, Mama épp akkor
tette le a vasalót. A kisegér boldogan próbálta fel és forgott körben a tükör előtt.
– Hogyan hálálhatnám ezt meg, Koala mama? – kérdezte meghatottan.
– Mondjuk egy gyönyörű dallal ma este!?
A színpadon Mici még egyszer köszönetet mondott a csinos ruháért Koala mamának és neki
ajánlotta a legszebb dalt. Hatalmas tapsot kapott, mert a lampionok alatt nem csak a dal
szólt felejthetetlenül, hanem Mici is sugárzóan szép volt a ruhácskában.
(A klassz illlusztrációk a szerző munkái, akivel azóta már textilmintákat is készítettünk, együttműködésben a Symbyo-val. Viki további illusztrációit itt találjátok: hello indigo)