Nagy Izabella
TIBI, A BESZÉLŐ LÓ
életének azon szakából, amikor senki se hitt neki
(Orcsik Rolandnak)
– 3 –
azon a napon találkoztam ezzel a kislánnyal
a Bella-Rózával ez volt a neve csilingelt ahogyan kacagott
mert nevetni szeretett és minden állatot megsimogatni
és virágot se szakított le sose csak guggolva nézegette
ahogy a kis sárga szirmok kinyílnak érintésétől
– 2 –
én azt hiszem nagyon szerencsétlen vagyok ma reggel
szőrömre ragadt a sár ahogy tegnap a kifutó vizes
homokjába hempergőztem s bár jólesett
senki sem takarította le a rámszáradt sarat
most meg viszketek és jólesne egy kis gondoskodás
– 5 –
azt mondta: „Tibi ne keseregj már ennyit hisz süt
a napocska menjünk Tibi sétálni azt mondtad
szeretsz velem a nagy fűben
amíg te legelészel én szőrkefével simíthatlak
te mondtad az este Tibi ne is tagadd”
én pedig néztem rá bután először nem hittem neki
– 4 –
megnézett magának miközben én úgy tettem mintha
nem láttam volna csak legelésztem
mert a fű édes és épp kedvemre való
Bella-Róza álldigált és nézett mintha
mosolygott is volna rám miközben
én azt mormogtam magam elé hogy a kislányok
igazán többet simogathatnának puha kis kezeikkel
az nagyon jólesik bármikor
– 1 –
nagy a legelő és sok a ló mind beszélgetünk
hogy szépen süt a nap és jó a fű
az emberek jönnek-mennek sietve rohannak
meg nem állnak
felugranak a hátunkra futunk mert az is jó
de simogatást kitől várhatunk és
a jó szót vajon ki adja s ki érti
ezen a kerek szép világon?
– 6 –
ő pedig közelebb merészelt és megérintette
az orromat és odasúgta „ej Tibi hiszen
ismerjük mi egymást nekem mondod a bajodat
én pedig megsimogatlak ha szomorkodsz
te pedig felvidítasz ahogy nézel és futsz
szép vagy Tibi hosszú sörényeddel kapáló lábaiddal
ne félj Tibi én is egyedül vagyok nélküled”
(A vers a versszakok és a számozás sorrendjében is olvasható)